Német online - távoktatás SKYPE-on

Felkészülhet külföldi munkára, nyelvvizsgára, érettségire vagy egyszerűen tanulhatja a német nyelvet (kezdőként, újrakezdőként, haladóként ) - akár SKYPE-on is, saját otthonában.

Távkapcsolat - szakíts vagy szenvedj?

Távkapcsolat - szakíts vagy szenvedj?

Összességében szerintem: ... Na de erről majd inkább csak a cikk végén. Valahogyan csak el kell magyaráznom, hogyan jutottam arra a következtetésre, amire. Ehhez pedig  a legegyszerűbb út fentről lefelé vezet: azaz lássuk,  hogyan érdemes kezelni szerintem a távkapcsolatokat.

 

Volt már korábban szó a búcsúzásról. Az tényleg egy elég nehéz dolog. Sosem felejtem el, amikor álltam a reptéren, a bőröndöm már úton volt a gép felé, a kora őszi nyárban rajtam egy télikabát és két meleg pulcsi (ezeket már nem tudtam belegyömöszölni a csomagba) a lisztferihegyi váróban és elbúcsúztunk. Mögöttünk volt már jópár év, előttünk pedig még több. A terv az volt, hogy néhány hét, egy-két hónap után ő is utánam jön. Aztán persze minden máshogy alakult.

Először is: nem voltam teljesen felkészülve arra, ami Londonban várt rám. Jártam már a városban korábban, nem is egyszer. Szeretem Londont, mert nekem ez az a hely, ami az első percben befogadott. Bírom a nyüzsgését, a Carnaby Street illatát, a reggeli kávékat a Starbuck’s-ban, a Marks and Spencer rákos szendvicsét vagy csak simán utazni a double deckeren és bámészkodni.

Az egyik legnehezebb dolog mégis, amivel meg kellett birkózni, az az volt, hogy egyedül vagyok. Miközben nem is.

 

ELSŐ FÁZIS – KÉPZELD EL...

Facebook, Skype, Teamviewer. A külföldre költözés kötelező eszközei. Gyakorlatilag ezek nélkül egy tapodtat se, el se indulj külföldre. Majdnem ugyanolyan fontosak ezek az életben maradáshoz, mint a bankkártya vagy a fogkefe. Szóval ha úgy lépsz le, hogy otthon marad a barátod/barátnőd, akkor ezek kellenek. Egyébként is, de nyilván ez az írás elsősorban a párkapcsolatokról szól.

Az első napokban nagyon lelkes vagy, meg persze ő is. Folyamatosan dumáltok egymással, hogy kivel mi történt. Szerencsés esetben ismeri a várost, ahova költöztél és nagyjából be tudja azonosítani a helyeket, embertípusokat, boltokat, szituációkat, amikről mesélsz. Napi szinten dumáltok, akár többször is. Az első esték mégis kegyetlenek és üresek, mert nincs kivel megbeszélni, nincs kit átölelni. Fizikailag nincs ott. Nem szuszog idegesítően a hajadba, nem csorog a nyála a párnára, senki nem hoz be egy csokit és egyedül fogsz filmet nézni, és oldalba sem fog vágni senki, hogy már négyszer rányomtál a szundira, most már tényleg el fogsz késni.

Ezek a beszélgetések azért jók, mert te egy kicsit otthon vagy, ő pedig egy kicsit veled. Megy a tervezés: két hónap múlva játszik a kedvenc zenekarod, addigra már itt kell lenned; az új részét annak a fimnek már együtt nézzük itt; az évfordulónkra már ki is néztem az éttermet; megvan már a repülőjegyed? Úgy tűnik, hogy minden az előzetes elképzeléseitek szerint alakul. Aztán eltelik pár hét vagy hónap és jön a

 

 

MÁSODIK FÁZIS – SEMMI EXTRA

Na, melyik az a kérdés, amire a legtöbbször ezt a választ adjuk? Nyilván az, hogy „mi történt ma veled?”. Amikor feltűnik neked (rosszabb esetben neki), hogy minden társalgások pöcegödre, azaz a fenti kérdés szerves része a beszélgetéseteknek, akkor pont ott jártok, ahol én éppen ebben az írásban. Mert valójában mit is jelent ez a kérdés? Ha szerencséd van, akkor csak ezt: „Nem TUDOK semmit mondani, beszélj inkább te.” Rosszabb esetben viszont ezt: „Nincs KEDVEM semmit mondani, mesélj valamit, kérlek.” Ha elsőre nem is, de egy idő után meglesznek erre az automatikus válaszaid (vagy neki), melyek közül a legrosszabb, amit húzhatsz, az a „semmi extra”. Ez ugyanis a vissza a feladónak, az egymás vastagon keresztbe szívatása.

Ilyenkor mindkét fél érzi, hogy azért egy 20 percet illene beszélni a másikkal, de könyörgöm, MIRŐL?

Nem bennetek van a hiba. Nem lett rosszabb a dolog, ami köztetek van.  A helyzet az, hogy nincsenek közös élmények. Attól, hogy napi szinten szóban vagy írásban ledaráljátok az eseményeket, még nem lesz meg a másik fejében az új barát nevéhez az arc vagy a kedvenc pubod hangulata. Ezeket nem tudod átadni. Egész egyszerűen két teljesen ellentétes síkon és időben mozogtok. Elkerülhetetlen, hogy bekövetkezzen a

 

 HARMADIK FÁZIS – AHA, AHA

Amikor már nem érdekel, hogy mit mond, és reméled, hogy őt sem, amit te. De akkor minek beszéltek még egyáltalán? Mert azért mégiscsak ott van az a korábbi pár hónap vagy év. Az egyetlen ragasztó, ami összetartja ezt a tákolmányt, azok a közös emlékek, meg az idő. A fotók, a poénok, a videók, az illatok és az érintések. Tényleg: mi is van a szexuális életeddel? Naugye.  A beszélgetések átfordulnak, nincs közös téma, és helyesléssel oldod meg a legnagyobb részét. Aha, aha, mondjad csak, figyelek. Jaja, igazad van. Aha, aha. Mikor jössz? Még nincs meg a jegyed? Á, karácsonyig már nem érdemes, akkor meg szerintem úgyis hazamegyek és jöhet a

 

 

NEGYEDIK FÁZIS – SZAKÍTS VAGY SZENVEDJ?

 

Összességében szerintem, ha elolvastad ezt a pár sort, mert pusztán kíváncsi voltál arra, hogy milyen lehet a barát/barátnő nélkül külföldre költözni nagyjából megtudhattad: szar.

Nem vagyok házas, sosem voltam, így nyilván az egy teljesen más helyzet, szóval nekik nem ingük ez az egész.

Ha viszont azért olvastad el, mert te is ebben a cipőben jársz és ettől az írástól vártál segítséget, akkor jobb, ha tudod: te már eldöntötted, hogy mit szeretnél és csak megerősítést akartál kapni  a már körvonalazódó döntésedhez.

 

Forrás: hellomagyarok.hu
            Amerikai Hírhatár
 

 

A nagy hatos - Tipikus kijelentések külföldön élő magyarokról és ami mögöttük van

Ha azt hiszed, hogy a mama főztje, vagy a barátok hiánya a legkeményebb érzelmi dolog, amivel megküzdünk külföldön, akkor hadd ássak most egy kicsit mélyebbre. Őszinte válaszok következnek arra a hat leggyakoribb kijelentésre, amit oly sokszor hallunk, de olyan nehezen vesszük rá magunkat, hogy egyáltalán reagáljunk rá.

1. Mert neked könnyű...

Ha valaha éltél külföldön, akkor biztosan számodra is jól ismert a fenti kifejezés. Ez egy igen frappáns, igazán egyoldalú állítás: leginkább számodra kevésbé ismert emberek fogják ezt feldobni. A kijelentés után társul egy-két kifogás is, mint például: volt pénzed, beszéled a nyelvet, nem voltál egyedül, fiatal vagy, könnyen ismerkedsz, jól álltak a csillagok stb. 

Mi ezen a “mert neked könnyű” szövegen hajlamosak vagyunk felháborodni, semmi más nincs mögötte, csak totális elfogultság, és a szürke köd. Egy idő után azért ez elég jól kezelhetővé válik, ha megértjük a köztes tartalmát a kifejezésnek: a “mert neked könnyű” valós jelentése nem más, mint “az az én kifogásom, hogy...”

2. A hátrahagyottak, avagy szegény szüleid, biztos nagyon rossz nekik... 

Rakd elém a papírt, és bármikor aláírom (büntetőjogi felelősségem teljes tudatában), hogy fogalmam sem volt,  mit élnek át azok, akiket hátrahagyunk.
Aki esetleg még nem tudja, annak megpróbálom leírni az érzést: talán egy szakításhoz tudnám hasonlítani, abból is az afféle “maradjunk barátok” típusúhoz. Az egyik elmegy egy “újjal”, míg a másik ott marad; és valójában a válás vesztese mindig az lesz, akit hátrahagytak, mert kevesebb változást él át a környezetében; a közös emlékek véres csataterén kell élnie tovább a mindennapjait. 
Ne hidd, hogy velünk ez nem történik meg. Nevezheted karmának, sorsnak, vándorlásnak, vagy az élet bosszújának, de a búcsú elől soha nem menekülhetsz. Amikor ezeket a sorokat írom, kint ülök a reptéren. Egy igazi barátot engedek éppen el, aki szerves része volt az életemnek, és most én maradok itt, Dublinban, a megannyi kávézás helyszínén, a szuvenírek között a házban, amik a legőrületesebb nyaralásainkra emlékeztetnek, és tudom, hogy a hétvégi programon már nem lesz ott velem.

Minket is elhagynak, mi sem vagyunk biztonságban; az egyetlen kiút ebből az állapotból, ha megtanuljuk elfogadni a helyzetet, tiszteletben tartani mások döntését a saját életük felett, és megtenni mindent, amivel támogathatjuk őket.

3. Persze, de te beszéled a nyelvet... 

Nem csak egy kósza városi legenda, hogy sokan nyelvtudás nélkül vágnak neki életük kalandjának (senkit nem fogok visszatartani, se buzdítani, hogy ezt tegye) . Az egy másik kérdés, hogy mi lesz a vége a történetnek. Ismerek olyat, aki évek távlatában sem tudta magát úgy felszívni, hogy egy egyszerű beszélgetésbe belefolyjon, de van olyan is, aki egy éven belül nyelvvizsgát tesz. Ez is persze csak hozzáállás kérdése, de tény, hogy annál nagyobb előny, mint hogy anyanyelvi környezetben tanulhatsz, nem sok van. Mielőtt még felcímkéznénk mindenkit a tudásszintjével: a “beszéled a nyelvet” soha nem fekete vagy fehér, leginkább viszonyítás kérdése ahhoz, amit magadnak kitűztél célul. Az egyik legnagyobb hiba amibe beleeshetsz, hogy anyanyelviekhez hasonlítod magad, és elfelejted, hogy honnan is indultál. Légy türelemmel, járj nyitott füllel, és ami a legfontosabb, ne félj megszólalni!

4. …jó, de te fiatal vagy!

Mihez képest... Anyukámnak talán már ilyen korára megvolt mind a négy gyereke. Ehhez viszonyítva a 29 évemmel nem igazán tudnék felmutatni semmit. Viszont tény, hogy ami számomra fontos, azt nem kell és nem lehet mutogatni. Ahhoz, hogy élj, soha nem leszel se túl öreg, se túl fiatal.  

5. …oké, de most elölről kezdeni mindent?!

Én nem gondolom, hogy ez olyan rossz. A változástól rengetegen félnek, mintha az ördög maga szervezte volna így az eseményeket. Mielőtt még az irritáló pozitivitásom mindenkiben teljes rosszullétet okozna, rövidre fogom a történetet: közröhej határát súrolva mondhatom, hogy azok a dolgok meg fognak maradni, amik valóban számítanak. És hogy egy picit a másik oldaláról is rálássunk a sztorira, mi lenne, ha most azt mondanám neked, hogy esélyed van elölről kezdeni mindent? Bele mernél vágni?

6. …na de nincsenek olyan lehetőségek, és azt hallottam a szomszédom lányának a férjének a volt lakótársától....

Tényleg? Mesélj még! Az információtartalom egyik komoly befolyásoló tényezője olykor, hogy ki mondta, és az is, hogy hány emberen keresztül jut el hozzád. Mérvadó információt csak olyan embertől szerezz, és alapozz rá, aki nem elfogultsággal tud beszélni a témáról. (Nem, tényleg nem könnyű ilyet találni)
Rengetegszer olvasom különböző csoportokban a posztot: "Ha kimegyek, lesz munkám? El tudok majd helyezkedni? Elég lesz az alap nyelvtudásom?". Még mielőtt mások megváltására, és tanácsaira építenéd az életed, ülj le egy pillanatra és tedd fel magadnak ugyanezeket a kérdéseket. Ha valóban készen állsz, akkor ott lesz a válasz: igen, mert tudom, hogy képes vagyok rá és megállom a helyem. Ha nem, akkor teljesen feleslegesen kérdezgetsz mást, és hiszel vadidegeneknek.
 
 
http://hellomagyarok.hu/szubjektiv/a-nagy-hatos-tipikus-kijelentesek-kulfoldon-elo-magyarokrol-es-ami-mogottuk-van
Weblap látogatottság számláló:

Mai: 390
Tegnapi: 71
Heti: 572
Havi: 2 790
Össz.: 404 353
Oldal: Elszakadás szeretteinktől
Német online - távoktatás SKYPE-on - © 2008 - 2018 - nemet-tavoktatas.hupont.hu