Sikerült végre kiköltöznöd külföldre, van hol laknod, munkát is szereztél és úgynevezett "barátaid" is vannak. Szuper, minden nagyon jó. Vagy mégsem? Hm, lássuk csak mi hiányzik? Ja, megvan: egy kapcsolat! Nos, ha a pároddal együtt mentél ki külföldre, akkor ugye nincs gubanc, mert minden megy a megszokott módon, úgy, ahogy előtte. Vagy mégsem, de ez egy másik történet. A nagyobb gond akkor van, ha egyedül indultál útnak.

Az első időszakban nagyon vagány mindenki. Na majd én megmutatom a külföldi pasiknak/csajoknak, hogy én vagyok a Valaki Magyarországról, én vagyok nálad a tuti befutó. Elmegyünk az első hetekben felmérni a terepet, szórakozó/ismerkedési helyeket. Hm, van itt ám választék elég rendesen. Akkor szedjünk össze gyorsan egy kis pénzt, aztán majd visszatérünk a dologra. Igen ám, csakhogy külföldön vagy. Új élet, új munka, új társadalom, új kaják, új minden. Észre sem veszed, és már eltelt fél év, hogy az új országban élsz, heti 5-6 napban dolgozol, alig várod a szabadnapodat, amikor is mit csinálsz? Ameddig csak lehet alszol, majd jön a jól megszokott Skype a családdal, barátokkal, utána pedig vegyünk már egy új IPhone-t, MacBookot, tabletet, ruhákat és hopp, itt is van a nap vége, nézzünk meg egy filmet, aztán nyomás aludni, mert kezdődik az újabb munkahét.

Eltelik még egy-két hónap, majd elkezdesz gondolkodni, hogy basszus, milyen rég itt vagyok már és még szórakozni se voltam, pedig a másik utcában van egy nagyon jó kis bár. Na jó, holnap este meló után beugrom egy italra, szólok a többieknek. Persze a többiek nem fognak menni, mert vagy meló van, vagy hulla fáradtak, vagy éppen az az egy szabadnapjuk van és nem veled akarják tölteni. Nem baj, te attól még bemész a bárba. Leülsz a pulthoz, kikéred az italt, majd körbenézel. Észreveszed, hogy mennyien ülnek körülötted egyedül. Pár emberrel beszélgetésbe is elegyedsz, de valójában túl sok közös téma nincs, vagy pedig baromi nagy nyelvi akadályokba ütköztök, így aztán egy (két, három) ital után fogod magad és hazamész.

Szerencsés vagy, van valaki a munkahelyeden, akinek tetszel, és az a valaki is tetszik neked. Na, akkor tegyük meg az első lépést! Pozitív reakció, siker, öröm és boldogság van. Akkor tehát kezdjünk el minél több időt a másik társaságában tölteni, kezdjük el megismerni, majd menjünk el randizni. Ah, nem tudunk találkozni, nem ugyanakkor van szabadnapunk! Nem baj, majd összehozzuk, folytassuk tovább a kis titkos, beszélgetős viszonyunkat. Telik az idő, és még mindig nem jött össze a randi. De akkor most mi legyen? Hagyod a francba és végre a haverokkal elmentek egyet bulizni.

Hova menjünk bulizni? Lehetőleg olyan helyre, ahol lehet táncolni is, nem csak ülni és dumálni. Nos, ha külföldön vagy nagyon sokféle nációval találkozol. Mindenki másképpen reagál a közeledésedre. Ez alatt az este alatt most vagy összejön valami, vagy nem. Tegyük fel, hogy összejön, ott alszol vagy ő alszik nálad. Az esetek többségében ezek meg is maradnak egyéjszakás kalandoknak. Ez így megy még néhány hónapig.

Közben a kolléga nagyon bejön, de hát mikor tudnánk ezt összehozni munkahelyen kívül? Akkor inkább maradjunk a webrandinál. Jön a keresgélés, a chatelés, majd ha valakinél úgy gondoljuk, hogy minden klappol, akkor a saját szabadnapunkra megbeszélünk egy randit. Nyilván ekkor nem azt kapjuk, amit a mi kis fejünkben elképzeltünk. Szépen, finoman megszabadulunk az illetőtől, lehetőleg minél fájdalommentesebben (és közben reméljük, hogy ez neki is sikerül).